árusító

Hungarian

Etymology

árusít (“to sell”) +‎ -ó (present-participle suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈaːruʃiːtoː]
  • Hyphenation: áru‧sí‧tó
  • Rhymes: -toː

Participle

árusító

  1. present participle of árusít

Derived terms
Compound words

Noun

árusító (plural árusítók)

  1. seller, retailer, vendor (a person who sells something)

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative árusító árusítók
accusative árusítót árusítókat
dative árusítónak árusítóknak
instrumental árusítóval árusítókkal
causal-final árusítóért árusítókért
translative árusítóvá árusítókká
terminative árusítóig árusítókig
essive-formal árusítóként árusítókként
essive-modal — —
inessive árusítóban árusítókban
superessive árusítón árusítókon
adessive árusítónál árusítóknál
illative árusítóba árusítókba
sublative árusítóra árusítókra
allative árusítóhoz árusítókhoz
elative árusítóból árusítókból
delative árusítóról árusítókról
ablative árusítótól árusítóktól
non-attributive
possessive - singular		 árusítóé árusítóké
non-attributive
possessive - plural		 árusítóéi árusítókéi
Possessive forms of árusító
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. árusítóm árusítóim
2nd person sing. árusítód árusítóid
3rd person sing. árusítója árusítói
1st person plural árusítónk árusítóink
2nd person plural árusítótok árusítóitok
3rd person plural árusítójuk árusítóik

Derived terms
  • árusítói

Further reading
  • árusító in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • árusító in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.