irodalomtörténész
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈirodɒlomtørteːneːs]
- Hyphenation: iro‧da‧lom‧tör‧té‧nész
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | irodalomtörténész | irodalomtörténészek |
| accusative | irodalomtörténészt | irodalomtörténészeket |
| dative | irodalomtörténésznek | irodalomtörténészeknek |
| instrumental | irodalomtörténésszel | irodalomtörténészekkel |
| causal-final | irodalomtörténészért | irodalomtörténészekért |
| translative | irodalomtörténésszé | irodalomtörténészekké |
| terminative | irodalomtörténészig | irodalomtörténészekig |
| essive-formal | irodalomtörténészként | irodalomtörténészekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | irodalomtörténészben | irodalomtörténészekben |
| superessive | irodalomtörténészen | irodalomtörténészeken |
| adessive | irodalomtörténésznél | irodalomtörténészeknél |
| illative | irodalomtörténészbe | irodalomtörténészekbe |
| sublative | irodalomtörténészre | irodalomtörténészekre |
| allative | irodalomtörténészhez | irodalomtörténészekhez |
| elative | irodalomtörténészből | irodalomtörténészekből |
| delative | irodalomtörténészről | irodalomtörténészekről |
| ablative | irodalomtörténésztől | irodalomtörténészektől |
| non-attributive possessive - singular |
irodalomtörténészé | irodalomtörténészeké |
| non-attributive possessive - plural |
irodalomtörténészéi | irodalomtörténészekéi |
| Possessive forms of irodalomtörténész | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | irodalomtörténészem | irodalomtörténészeim |
| 2nd person sing. | irodalomtörténészed | irodalomtörténészeid |
| 3rd person sing. | irodalomtörténésze | irodalomtörténészei |
| 1st person plural | irodalomtörténészünk | irodalomtörténészeink |
| 2nd person plural | irodalomtörténészetek | irodalomtörténészeitek |
| 3rd person plural | irodalomtörténészük | irodalomtörténészeik |
Further reading
- irodalomtörténész in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.