kötésű

Hungarian

Etymology

kötés (“binding, cover”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøteːʃyː]
  • Hyphenation: kö‧té‧sű
  • Rhymes: -ʃyː

Adjective

kötésű (not comparable)

  1. of/with (the specified kind of) binding (cover)
    Synonym: fedelű

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative kötésű kötésűek
accusative kötésűt kötésűeket
dative kötésűnek kötésűeknek
instrumental kötésűvel kötésűekkel
causal-final kötésűért kötésűekért
translative kötésűvé kötésűekké
terminative kötésűig kötésűekig
essive-formal kötésűként kötésűekként
essive-modal — —
inessive kötésűben kötésűekben
superessive kötésűn kötésűeken
adessive kötésűnél kötésűeknél
illative kötésűbe kötésűekbe
sublative kötésűre kötésűekre
allative kötésűhöz kötésűekhez
elative kötésűből kötésűekből
delative kötésűről kötésűekről
ablative kötésűtől kötésűektől
non-attributive
possessive - singular		 kötésűé kötésűeké
non-attributive
possessive - plural		 kötésűéi kötésűekéi

Derived terms
  • díszkötésű
  • kartonkötésű
  • keménykötésű (figuratively, otherwise written in two words)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.