merítés

See also: merites, mérités, merités, and mérites

Hungarian

Etymology

merít (“to submerge, to draw from/on”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛriːteːʃ], [ˈmɛriteːʃ]
  • Hyphenation: me‧rí‧tés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun

merítés (countable and uncountable, plural merítések)

  1. verbal noun of merít: immersion, dipping, scooping, ladling (the act or process of immersing)
  2. (figuratively) breadth, range, scope, pool (of a selection)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative merítés merítések
accusative merítést merítéseket
dative merítésnek merítéseknek
instrumental merítéssel merítésekkel
causal-final merítésért merítésekért
translative merítéssé merítésekké
terminative merítésig merítésekig
essive-formal merítésként merítésekként
essive-modal — —
inessive merítésben merítésekben
superessive merítésen merítéseken
adessive merítésnél merítéseknél
illative merítésbe merítésekbe
sublative merítésre merítésekre
allative merítéshez merítésekhez
elative merítésből merítésekből
delative merítésről merítésekről
ablative merítéstől merítésektől
non-attributive
possessive - singular		 merítésé merítéseké
non-attributive
possessive - plural		 merítéséi merítésekéi
Possessive forms of merítés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. merítésem merítéseim
2nd person sing. merítésed merítéseid
3rd person sing. merítése merítései
1st person plural merítésünk merítéseink
2nd person plural merítésetek merítéseitek
3rd person plural merítésük merítéseik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.