szétesés

Hungarian

szétesik (“to fall apart, to disintegrate”) +‎ -és (noun-forming suffix)

szétesés (plural szétesések)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szétesés	szétesések
accusative	szétesést	széteséseket
dative	szétesésnek	széteséseknek
instrumental	széteséssel	szétesésekkel
causal-final	szétesésért	szétesésekért
translative	széteséssé	szétesésekké
terminative	szétesésig	szétesésekig
essive-formal	szétesésként	szétesésekként
essive-modal	—	—
inessive	szétesésben	szétesésekben
superessive	szétesésen	széteséseken
adessive	szétesésnél	széteséseknél
illative	szétesésbe	szétesésekbe
sublative	szétesésre	szétesésekre
allative	széteséshez	szétesésekhez
elative	szétesésből	szétesésekből
delative	szétesésről	szétesésekről
ablative	széteséstől	szétesésektől
non-attributive possessive - singular	szétesésé	széteséseké
non-attributive possessive - plural	széteséséi	szétesésekéi

Possessive forms of szétesés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szétesésem	széteséseim
2nd person sing.	szétesésed	széteséseid
3rd person sing.	szétesése	szétesései
1st person plural	szétesésünk	széteséseink
2nd person plural	szétesésetek	széteséseitek
3rd person plural	szétesésük	széteséseik

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.